Október 27.

Nagy nehezen összepakoltunk és elindultunk. Tibi kolléga tanácsa alapján a szlovák matricát neten már előző nap megvettük, a magyart a tankolással együtt intéztük, így csak a cseh maradt csak hátra. Kellemes zuhogó esőben telt az idő. A cseh-szlovák határ közelében megvettük a hiányzó matricát is, amit olvashatóság szempontjából kívülre ragasztottunk. Kb 2km kellett ahhoz, hogy az eső és az ablaktörlő hatására érzékeny búcsút vegyünk tőle. A cseh határátlépőnél a kedves matricát árusítő hölgy idiótának nézett – hozzáteszem jogosan – majd a következő matricát már belülre ragasztva (érdekes módon így is olvasható volt) tettük meg az út hátralevő részét. Menet közben kialudt az egyik fényszórónk is, így az első benzinkútnál vettünk egyet majdnem 1856 kc (átszámítva kb 24000 HUF)-ért, aztán a hölgy zavartan gügyögött valami olyasmit, hogy ez a mellettünk levő úr tankolása volt, persze mind ezt csehül, mert jóformán csak ezt a nemzetközi nyelvet beszélték országszerte. Az izzócsere már rutinnak számított ezek után a zuhogó esőben.

Megérkezve a szállásra a macedón tulaj 15 perc komor monitor nézegetés után közölte, hogy hiába beszéltünk vele kétszer is a kedves kollegina (aki 6 nyelven beszél, de egyiken se tud értelmes munkát végezni) kiadta a szállásunkat (jah a Booking.com törölte az „ingyenes” foglalásunkat, miután 1x próbálta a teljes szállás összegét levenni sikertelenül a számláról). Ez közel 7 óra vezetés után már sokkolt. A tulajjal közösen kerestünk egy napra alternatív szállást, mert a többi napra tudott nekünk szobát biztosítani. Kocsiba be, ablakot le, könyököt, ki… A másik szállás 1 napra volt annyi, mint itt a maradék három azután, hogy én is pofátlanul lealkudtam az eset után a szoba árát. Az egynapos új hely egy külvárosi panel dzsungel közepén bújt meg egyetlen bolt nélkül, úgyhogy 1 óra éhes étteremkeresés után a hotel bárjában ettünk pizzát. Persze itt is megérkezéskór pont három busznyi turista jelentkezett be, tehát elővettem legjobb magyar mentalitásom és átverekedve rajtuk elővettem a táskából a kiömlött kv-tól átitatott bejelentkezési papírokat, majd előttük lefoglaltam a szállásunkat. Go szoba, go alvás.

Október 28.

Új nap, új remények. Lidl reggeli, cihelődés vissza az előző helyre. Érdekes tapasztalat volt a párhuzamos parkolás cseh változatát megismerni, de látva mennyire nincs hely a városban, így érthető volt az egymás mellé parkoló autók áradata. Elfoglaltuk az „új” helyünket, amely fele annyira sem volt komfortos, de a célnak megfelelt. Menet közben a tulaj beavatott minket a cseh munkamorálba (2 nap meló 2 nap szünet, aztán 3 nap meló 2 nap szünet, de már elvesztettem a fonalat) és elmesélte, hogy kénytelen volt megválni a kolleginától, aki egy másik német csoportot is hasonló helyzetbe hozott, mint minket, hogy még a helyi rendszerből is törölte a foglalásuk. Gyors program tervezés után elindultunk felfedezni a várost. A helyi közértben sikerült cseh nyelven jegyet venni (olcsóbb volt 30 perces jegyből kettőt venni fejenként, mint a napi és a több napos bérleteket kiváltani) és megismertük a tömött metró fogalmát. Ehhez képest a kék metrópótló kutyaf***a. Utazás közben kiszakadt a nadrágom és kénytelen voltam úgy viselkedni, mintha az a divatnak lenne köszönhető. Beértünk a belvárosba és kipróbáltuk a helyi specialitást -> kürtös kalács vanília fagyival töltve. Imádtam. Aranyos belváros, gyönyörű házak, kicsit drágább árak, de az összhatás megnyerő. Prága néhol olyan, mint egy mesebeli díszletből összeállított makett, máshol pedig modern irodaházakkal tűzdelt az összkép, de mindenhol tiszta és rendezett.  Az egésznapos városnézés és esőzés után próbáltunk egy vacsorázásra alkalmas helyett találni. Szétázás után a környékünkön végre a 20. kocsma és a 40. speciális francia/vietnámi/indiai étterem után egy echte cseh helyen megkóstolhattuk a cseh Goulash és a Sirlionof beef with cream sauce kajákat. Nem érdemes kihagyni. Egyik olyan, mint egy jó vadpörkölt, a másik meg a vadasra hajaz. A szállásra visszatérve a nadrágom landolt a szemetesben.

Október 29.

Kapukulcs csere (gondolom az illetéktelen exalkalmazottak miatt). Irány Karlovy Vary. Az eső jobban esik, szóval már olyanok vagyunk, mint egy nyugdíjas csoport -> akkor is megállunk pisilni, ha nem kell. Megérkezés után kávéház és pisi. Természetesen fogyasztunk is és kicsit kifújjuk magunkat. Az össz para csak annyi, hogy a gyerek a tabletet és a tatyóját is otthagyja és csak negyedóra után jön rá erre. Visszamegyünk és még ott van a cucc – szokatlan :D. A város itt már tényleg olyan, mint egy mézeskalács város. Ahol nincs egy aranyos ház, ott a gyógyvíz melege tör fel valamely szellőzőből. Természetesen töltünk is vizet, hogy vigyünk haza. Az íze olyan, mint a romlott salvus víz, de biztos segít, mert később volt hatása… A városnézés végeztével újabb pisilde keresés közben találtunk egy korház komplexumot. Érdekes volt látni, hogy a vécében akár a földről is lehetett volna enni – már, ha van valakinek gusztusa hozzá. Hazafelé az esőt köd is koronázta. Anyósom biztosított, hogy akkor éppen Magyarországon 19-20 °C van, itt meg épp a halálfélelemmel viaskodunk a sötétben, autópályán 120 km/h és 5 méter látótávolság mellett. De megérkeztünk. „Otthon” konstatáltam, hogy ez a nadrágom is kilyukadt, szóval ez is a szemétben landolt. Azért kíváncsi lettem volna, hogy vajon a takarítónk mit gondolhat arról, hogy mindennap kidobunk egy gatyát. (Hülye magyarok :D)

Október 30.

Mai menü a VÁR. Két nappal ezelőtti felfedezésünket kamatoztatva – egy villamossal át lehet menni a szálásunktól a vár bejáratáig – gyorsan elérünk a célunkig. A bejáratnál nagyobb biztonsági szigor fogad, mint a reptéren. Végül is több, mint 1000 éves történelmi emlékek is vannak itt, plusz mostanában van az egyik cseh nemzeti ünnep, szóval még a metróban is van néhány kommandós. Bent az idióta turista tömeg beáll az első pénztárhoz, szóval inkább a belső udvari pénztárnál veszünk jegyet, ahol fele ennyien se állnak. A vár és a falakon belüli látványosságok lélegzetelállítók, nem érdemes kihagyni. Az egyetlen atrocitás visszafelé fogad, amikor a helyi botos koldusok botpárbajába mi is majdnem belekeveredtünk. Mellesleg talán ők voltak az első koldusok, akiket láttunk. Bent a városban meglátogatjuk a szuvenír árusokat. Újdonság volt a polcokon látni kannabiszt rágó, nyalóka és szárított levél formájában, de inkább maradtam az abszint vásárlásánál. Az ilyenkor szokásos hűtőmágnes bevásárlás után megéheztünk. A hely, ahova beültünk útikönyvszerű volt -> át akartak verni, mert mást tételt számláztak ki, mint amit ténylegesen ettünk, de nem volt gázos szerencsére az eltérés mértéke. Kicsit kifogyva a pénzből váltani akartam. A noname váltó 100 HUF-ért 6 Kc-t adott, amit egy kicsit keveseltem, még ha nem is volt díja a váltásnak. Ezért a hivatalos váltónál váltottam, ahol viszont 165 Kc-t számoltak fel csak a váltásért. (Nagyjából ugyanott voltam végül). Mivel aznap 19°C volt ezért csak egy inget vettem fel aznapra, amit estére már kevésnek éreztem. A szállásunkra visszatérve bevettem egy Coldrex tabletát, ami azért jó, mert az is beteg lesz utána, aki esetleg enyhe lefolyással megúszta volna. Orrfújások mellett nagyjából összepakoltunk a másnapi hazaútra.

Október 31.

Indulás haza. A megmaradt pénzből látszott, hogy nem lesz elég az üzemanyagra, de egyelőre nem aggódtunk. Revolut (Isten áldja, aki kitalálta) számlára utaltunk még némi pénzt és abból szintén bevásároltunk az egyik Lidl-ben. (Az ottani boltok többsége egyébként majdnem mind mini Lidl és Tesco express, amely mindig alulméretezett parkolóval rendelkezik.) Az iphone-ra telepített google térkép alkalmazás már nem tudom hanyadszor kisegített és kikalkuláltuk, hogy nem kell több „kedvezményes” valuta váltáshoz folyamodnunk, elég lesz a magyar határon belül tankolnunk. A haza út már eseménytelenül telt leszámítva, hogy kb 6 óra volt az út a Nagytétényi útig és onnan kb 20km-t haza 2 és fél óra volt megtenni. Prágáig nagyon sok út éppen felújítás alatt volt, de sose mentünk lassabban 60 km/h-nál akkor sem, amikor 1-1 sávra szűkült az út. A városban pedig a sok autó sem okozott óriási felfordulást. Úgy látszik ez a „megyek egy autó hosszat és várok 5 percet” élethelyzet magyar specialitás (Thx Tarlós).  Elgondolva a másik két utazási alternatíván (Velencét a térdig érő vízzel, Erdélyt a néhol térdig érő hóval) szerintem jól választottuk. Prága és Csehország szép, legfeljebb nem mindenkinek telik ennyire izgalmasan…